Mit, meddig?

2017.ápr.5

Nem tudok nélküle élni

Hát nem érdekes, hogy a nem tudok nélküle élni érzés akkor kezd el fojtogatni, amikor felmerül a lehetőség az elveszítésre? Ameddig kezedben volt a gyeplő, ameddig a tied volt, addig eszedbe sem jutott, milyen kincs birtokában vagy. Akkor valószínűleg nem kincsnek értékelted, hanem szomorúságod, dühöd, bánatod okozójának. Aztán tudatosult benned az elveszítés lehetősége és akkor nyilall beléd az érzés-nem tudok nélküle élni. Valamiért éppen itt tartasz. Ez a valami valaminek a következménye, ami azt jelenti, ok okozat törvénye szerint meg kellett hogy történjen. Lehet, hogy te rontottad el, de valószínűbb, hogy csak az önvádaskodás mondatja ezt veled, csak a félelem szüli ezt a gondolatot. mert bevallod, vagy nem, most félsz. Félsz a magánytól, az egyedül töltött nappaloktól és éjszakáktól. Még a veszekedések is hiányoznak, még abban is igazat adsz most neki, amit akkor a lelkedben való taposásnak éltél meg.

Nem tudok nélküle élni-ordítja a lelked, pedig dehogynem….az életed ezzel az elengedéssel kezdődik.

Ne firtasd annak okát, hogy miért jutottál el ide. Ne játssz le jeleneteket magadban és ne keresd magadban a hibát. A dolgok megtörténtek és ezen semmivel nem tudsz változtatni. Mindössze annyit tehetsz, hogy tanulsz a hibáidból. Körmödre koppintásként értékeld és jegyezd meg, hogy még egyszer ne fordulhasson elő, de ne akarj visszacsinálni, összeragasztani, újrakezdeni. Ha elromlott ( bármi miatt is történt ez) csak egy javított darab lesz, magán a javítás nyomaival és ezek a nyomok mindig emlékeztetni fognak lecsordult könnycseppjeidre, a szorításra a gyomrodban Az sem segít, ha akkor éppen a kezed szorítja vagy szerelmét forró csókkal bizonygatja, mert azok a fránya emlékek, azok bizony ott lesznek és ott is maradnak.

Nem tudok nélküle élni-gondolod most, miközben százszor belehalsz minden itt olvasott mondatba, de én tudom, egyetlen dolgot lehet és kell megtenned ahhoz, hogy az életed folytatódjon: elengedni!

Az életed véges és sajnos az úton, ami a vég felé közelít, egyre kevesebb eséllyel indulsz harcba a boldogságodért. A ma lehetőségeit holnap már nem használhatod ki. Miért pazarolnád az idődet fölösleges dolgokra ahelyett, hogy élni akarnál, boldogan élni?