A fÉNy

A fÉNy

A magyar nyelv a teremtés nyelve, minden szavunk értelme mögött ott van annak eszenciája is. A szeretet szóban a SZER az isteni törvényt jelenti, (SZERvezet, SZERtartás ) SZER etet, vagyis az isteni törvény etet, táplál. A GYŰL ölet vagyis ami felgyülemlik bennünk, az megöl, betegséget okozva. A fény szóközép az én. ÉN, az önvalóm, a fény. De mi is a fény és mi az önvaló, az én?

A nagy egész szintjén, téren és időn túl, kizárólag csak fény van, semmi más. A lehető legmagasabb energia rezgés, a lehető legtisztább minőség, a SZERETET, (amit nevezünk forrásnak, teremtőnek, istennek, teljesen mindegy), csak azáltal tudta megtapasztalni magát, hogy létrehozta saját árnyoldalát úgy, hogy a legmagasabb rezgést csökkentette addig, ameddig az anyaggá sűrűsödött, vagyis testet kapott. Ezek vagyunk mi, emberek. A testünk anyag, de tudjuk, hogy minden fény természetű, minden fényből van, a fizikai testünkben lakó eszencia, az énünk, a szellemi lény, akik vagyunk, az maga a fény, olyan magas rezgésű energia, hogy a fizikai valóságunkban láthatatlan. Ez az eszencia, a szellemi lényünk, a fény az elménken keresztül kapcsolódik ahhoz a rezgéscsökkent anyaghoz, ami testünk. A fény énünk és a fizikai testünk közötti rezgéseltérések a traumatizált állapotaink lenyomatai.

A teremtésben mindennek vagy nagyon magas rezgésszintje van és akkor fény, vagy a csökkent rezgésszint miatt egyre gyengül a fény, mígnem anyaggá sűrűsödik. Mivel minden a fényből ölt formát és struktúrát, igazából nincs túl sok variáció, mert valami vagy megfelelően rezeg, vagy nem. Amikor nem a megfelelő a rezgésszint, vagyis nem a szeretet létállapota a jellemző, akkor ezzel egy időben nyílik esély arra, hogy a félelem alapú információk bejöjjenek az életünkbe, mert ahol KÉtség van ott nincs EGYség és ami nem szeretet alapú, az mind félelem alapú. A félelem alapú információk által az ember olyannyira bele ragad a múltba, bűntudatba, hiányállapotokba, hogy a genetikai állományod is sérülni kezd. Lelki szinten el tudjuk azt érni, hogy idő előtt megöregedjünk vagy meghaljunk. Az ebben élő embernél jelenik meg a cukorbetegség, vastagbél problémák, stb. Ezek az emberek a jelenben nem látják az örömforrásokat, mert a múltból várják. Azért, mert a jelennel való kapcsolódást a magzati korban és a kisgyermekkorban megtapasztalt hiányállapotok felülírják. Természetesen ezektől a mélyen bevésődött hiány állapotoktól meg lehet és meg is kell szabadulnunk. Úgy, hogy feltérképezzük a konfliktusainkat, megértjük és elengedjük.

Az ember első alapkonfliktusa már a fogantatásnál megjelenik. Megfogan, megérkezik a fényből a sűrű anyagba, a sötétségbe, szellemi leárnyékoltságba. Mint lélek, érkezik egy képpel, aztán elkezdenek betöltődni a lélekinformációk arra vonatkozóan, hogy milyen módokon oldhatja meg a vállalt feladatait ebben az életében. Akkor a lélek még pontosan tudja, hogy milyen céllal sűrűsödik anyaggá, később, a születése után aztán elfelejti, de magzati korában, amikor szembesül a hogyanokkal, már nagyon menne vissza, menekülne ettől az első alapkonfliktussal való találkozástól. Nagyon sokan vissza is fordulnak, ezt nevezzük vetélésnek. A következő konfliktus a születése lesz, aztán a hely és a környezetének a konfliktusai követik egymást. Ezek nyomán elkezdi az Egó felépíteni magát és kivetíteni a megtapasztalásokból a hiányt. Ebből lesz a személyiség, amiről az ember elhiszi, hogy ő az. De nagyon nem az, nagyon messze áll ez attól, akik valójában vagyunk. Az Énünk, a fényünk valahol elrejtve szunnyad. Ezért van az, hogy az emberek 60-70 évesen jönnek arra rá, hogy egészen mást akartak csinálni. 50 évesen jön rá, hogy igazából nem útépítő, hanem fafaragó akart lenni. Az elméjének az elcsendesedése hozza meg a válaszait, az információkat arról, onnan, magasabb szintekről, a fényből. Azért most, mert most képes befogadni, most nem pörög az elméje. Természetesen nem törvényszerű, hogy a bölcsesség-ami úgy e, a megkülönböztetés képessége, életünk dele után következik be. Történhez ez sokkal korábban is, hiszen korábban is van lehetőség arra, hogy az elménket lecsendesítsük, akár egészen fiatal korban is. A leges legfontosabb tudni, hogy amikor elkezded keresni a válaszaidat, az már azt jelenti, jó úton vagy és ha az úton a fÉnyt követed, az Ént, az önvalód, a lelked hangját, akkor már félreálltál saját utadból, hogy az ÉN-ed biztonságba lépkedhessen az anyagba sűrűsödött útján is . Legyen így!