A félelemről

2016.nov.10

Félelem...mi a félelem?

Gyermekként félünk a sötétben, később már félünk a szikrázó napsütésben is. Félünk magunkra maradni, de félünk kapcsolatot teremteni is. Félünk a változástól, de félünk a helyzettől is, amiben megrekedtünk. Félünk a haláltól, de félünk élni is. Amikor gyökeret ver belénk a félelem már képtelenné is válunk az életre, hiszen a félelem az a láthatatlan erő, mely mindent elpusztít , ami az útjába kerül. Önértékelést és önbizalmat, itélőképességet és tettvágyat, de lassan kíszívja minden energiánkat, akár a Potter könyvek dementorai, és nem marad belőlünk más, mint fizikai megtestesülésünk, amelyet, akár a bábut, ide-oda dobál az élet.

Félsz hogy megszűnik a munkád és ezzel együtt elveszítheted a házad? Félsz, hogy lesúlyt egy betegség és kenyér nélkül marad a család? Rossz hírem van: Így lesz ! Nem azért lesz így, mert ez a te sorskönyvedben meg van írva, sokkal inkább azért lesz így, mert bedugod a fejed a félelem nagyra nyított szájába. Az az ember, akinek nincsenek jól körülhatárolt és megfogalmazott céljai ami fele határozott léptekkel haladna, minden nap találkozik valamivel, ami összezavarhatja éppen aktuális terveiben, gondolataiban E zavarodottság természetesen nem okozhat mást, mint félelmet egy újabb próbálkozásra, aminek egyenes következménye az elkeseredettség, a szorongás , a depresszió.

Emlékszel a Harry Potter patrónus idézésére? A patrónus megidézésekor egy igazán boldog emlékre kell gondolni és kimondani a varázsigét: "Expecto Patronum ! "

Neked is van patrónusod. Te magad vagy ! Egyedül te tudod megvédeni magadat önmagadtól ! Önmagadtól, igen, mert a te legnagyobb félelmed belőled ered és mindaddig hatalma van fölötted, ameddig félsz tőle !