Hogy teremtesz magadnak holnapot

A hogyan teremtesz holnapot címet kapott előadássorozatom azoknak készül, akik a de hát hogyannal kezdődő kérdést teszitek fel nekem. Amikor eljön hozzám valaki, aki betegséggel küzd, első lépésként azt derítjük ki, hogy valójában mi okozza a tüneteit, fájdalmait. Lehet, hogy a szem problémákat észlel, a szemének különböző panaszaira keres megoldást, de kiderül, hogy a szemproblémáit a mája okozza. miután kiderült, mi a panaszainak a gyökere és a tüneteire is és a gyökérproblémára is, a szem példájánál maradva a májának a támogatásásra is megtaláltuk a legmegfelelőbb kezelést, a legfontosabb dolgok következik. Elmondom, milyen lelki vagy szellemi oka van a betegségének, ugyanis ezen szükséges változatni ahhoz, hogy a betegség gyökerét is kigyomláljuk a szervezetéből. Az egészséges állapot a harmónia állapota. A harmónia felbomlásának, a diszharmóniának, az esetek nagy részében lelki okai vannak. Az az életkörülmény, gondolkodásmód, hitrendszer, ami bennünk a betegséget előidézte nem tudja ezt eltűntetni. Magát az okot, az életkörülményt, gondolkodásmódot, hitrendszert kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy helyrehozzuk azt, amit elrontottunk. És itt jönnek a kikerekedett szemmel feltett de hogyan kezdetű kérdések. Ezeket a kérdéseket szeretném két nézőpont szerint is megválaszolni.

A két nézőpont:  a spirituális és a tudományos. A tudomány nagyon sok ponton találkozik a misztikummal.

A szkeptikusok és a spirituális világnézetet tagadók számára a kvantumfizika, a a neuroplaszticitás ( A neuroplaszticitás a neurológián belül az agy és idegrendszer mind strukturális és funkcionális változásaival foglalkozó tudományág) az epigenetika Az epigenetika azt tanulmányozza, hogy a környezeti hatások és más külső-belső tényezők miként befolyásolják a gének működését) és a pszicho-neuro-immunológia ad magyarázatot azokrab a dolgokra, amit véletlennek vagy csodának neveznek. Azt ma már senki nem tagadja i, hogy a fizikai testünk, az anyag is energiából áll. A newtoni fizika elméletét, ami szerint minden dolog szilárd vagyis anyag és az azt mozgató és állapotát megváltoztatni képes erő az energia, felülírta Einstein elmélete. Az Einstein E=mc2 egyenlete azt mutatja, hogy az anyag és az energia ugyanaz. Ez elmélet alapján útjára indított kutatások bebizonyították, hogy az anyag atomokból, az atomok szubatomokból-elektron, proton, neutron épülnek fel és hogy a világunk legelemibb összetevői, mint ahogy mi magunk is, energiák és részecskék, vagyis fizikai anyag is vagyunk. Az univerzumban, ami egy láthatatlan energiamező, a részecskék hullám formájában léteznek és akkor redukálódnak anyaggá, amikor egy másik energia megfigyeli. ( Anyaggá redukálódás az a jelenség, amikor az energia rezgésszintje annyira lecsökken, hogy besűrűsödik) Az elektronok számtalan valószínűségben léteznek az univerzumnak nevezett energiamezőben és ezek közül az fog fizikai eseményként a valóságunkban megjelenni, amelyikre a figyelmünket-energiánkat helyezzük.

Az univerzumban ott van a lehetősége annak is, hogy bőségben, egészségben éljünk, de ott van annak is a lehetősége, hogy betegségek miatt szenvedjünk nélkülözésben.

Spirituális magyarázata a bőség, egészség teremtésének az, hogy önönvalónkra, a lelkünkre hallgatva élünk, nem korlátozzuk magunkat elménk gyártotta mintákkal, félelmekkel, dogmákkal, félelem alapú érzésekkel, mert tudjuk, hogy a nekünk nem kívánatosat is teremtjük, ha a bőség, egészség helyett ezekre helyezzük a fókuszunkat. Mindezekre egy spirituális elveket valló ember azt mondja, az utamon vagyok. Azon az úton, amin azokat a feleadatimat hajtom végre, azokat a vállalásaimat teljesítem, amelyek miatt ebbe az életemben leszülettem a 3.ik dimenzióba.

Spirituális alapelv, hogy nem vagyunk azonosak a fizikai testünkkel. A Pankán, Julcsin, Ábelen és Józsefen túl, de még a vezérigazgató, tanár, mozdonyvezető vagy utcaseprőn túl is van az a valami, amivel azonosíthatjuk magunkat. Az önönvalónk. Az Önönvalónk az a valaki, aki tudja, hogy szellemi lényként vagyunk egy fizikai testben azért, hogy ebben a földi életünkben megtapasztaljuk az anyagot. Az önvalónk az, aki teremteni képes. Mindent, amire a fizikai testünknek szüksége van. Ennek a teremtésnek csak a fizikai testünkben lakó egónk szab határt. Nem azért, mert az egonk eredendően ellenünk dolgozik. Az ősbizalma révén az önönvalónk tudja, hogy mindenre képes, de a fizikai testbe költözve ennek határai vannak. A kisgyerek, egészen addig, ameddig meg nem tanítják félni, a fa legmagasabb ágára is felmászna, a kezét a lángokba nyújtaná, kisétálna az úttestre-mert maximális az ősbizalma és tudja, hogy legyőzhetetlen. A fizikai testben való létezés során az ego feladata a védelem. Ám születésünk után, sőt, ennél is korábban, életünkben elkezdődnek az őseinktől örökölt minták nyomán keletkező sérülések, a megfelelési kényszerek, a félelem és a félelem alapú érzések, a birtoklási vágy, irigység, stb, ami megannyi sebet ejt rajtunk és az egonk, eltúlozva feladatát, olyannyira védeni akar, hogy elszakít önönvalónktól. Az ego azzal okoz kárt bennünk, hogy a múlt sebeinek emlékét a jelenre teríti és ha ez nem lenne elég, kivetíti a jövőre is. Így válunk képtelenné arra, hogy beengedjük szívünkbe az örömöt például amikor megölelnek. Hiszen az egonk azonnal értesít arról, hogy volt már ilyen, de aztán az, aki most jólesően ölel mégis becsapott, elhagyott és mennyire fájt akkor a magány, így jobb, ha ezt az ölelést is azonnal letiltjuk, mert ha nem, akkor holnap, vagy jövő héten újra fájni fog…Az egonktól megszabadulni nem tudunk, de ne is ez legyen a célunk. Tudati szintünk emelésével fontossá válik az önismeret és ezt gyakorolva elérhetjük azt, hogy összebarátkozunk vele és így csak a szűkre szabott feladatát teljesíti. Az egonk túlzásaitól megszabadulva kibontakozhat az önönvalónk, aki tudja, hogy legyőzhetetlen, hogy a fizikai testünknél sokkal több és hogy képes megteremteni mindent, amire szükségünk van.